1,
Szóval hol is kellene elkezdeni...talán az alapoknál!
Panel gyereknek szántak, de valami hiba csúszhatott a számításba, mert városi létemre nagyon könnyen tudtam paraszt gyerek lenni. Magyarország egyik legnagyobb gyár városában láttam napvilágot...aztán egy darabig nem is emlékszem semmire, majd ettől a képtől kezdve egyre több verekedés és rosszcsontkodás ugrik be, ha meglátok egy-egy utca sarkot, vagy meghallok egy hangot.
Hát ez volt az első olyan fénykép...amire én is emlékszem, hogyan készült...szerintem akkor vált világossá a szülők előtt, hogy ebből a kisinasból jó gyerek máá nem lesz. Ezt mi sem igazolja jobban...mint a kép, ami egy hétvégén készült reggel 6 óra magasságában...én és a hátrahúzós bogár...ami a saját nemében teljesen egyedi járgánynak bizonyult, mert szerintem a szomszédok is simán felébredtek rá....ezzel én órákat tudtam játszani a szülők nem kis örömére. Ez a mi kis gyár városunk kész paradicsom volt a magamfajta betyár huligánoknak, hisz a jó munkás embereknek köszönhetően annyi csőtörés, meg föld feltúrás az egész országban nem volt, mint nálunk. Akkoriban még nem volt tele a házak előtt a parkoló, csak egy-egy Wartburgot, de inkább Trabantot lehetett elvétve látni, amit le is stoppoltunk azonnal, ha rikítós zöld volt. Emlékszem, hogy a nagyszüleim minden évben kétszer jöttek el kocsival Szolnokról...és akkor úgy kellett mindig viselkednem, mint egy kisangyalnak, ami nem kis erőfeszítésbe tellett egy magamfajta fajankónak. Egyszer, amikor jöttek a nagyszülők, már annyira nem bírtam magammal, hogy leengedett ídösanyám, de a lelkemre kötötte, hogy 2-re otthon vagyok, mert akkor jönnek mamáék...és hogy ez a projekt meg ne hiúsuljon, egy órát is rakott a kezemre, hogy mindig ismeretében legyek az időnek. Igen ám, csakhogy arra se ő, se én nem voltunk felkészülve, hogy a Cuki-Puki mögött csőtörés lesz...és itt csak a nem hozzáértőknek felsorolom, hogy ez milyen öröm forrás is volt egy magamfajta legénynek akkoriban..tehát: sárba ugrálás, U szögesek töménytelen mennyiségben, kábel darabok, flex korongok és még temérdek kincs várt ott minden látogatóra. Természetesen először körbeszóltunk a haveroknak a téren, hogy mi az ábra.
Kapucsengő...ha 2 percig nem vették fel, akkor 2 percig nyomtuk ....aztán amikor felvették, akkor "csókolom! Balunak tessék már megmondani, hogy a Cukinál tök jó cső törés van!"...szóval összegyültünk és ment a harc, a verekedés, a hunyúzás, a kincskeresés. Olyannyira sikerült átadnom magam az imént felsoroltaknak, hogy a tesóm talált rám kb 8 óra magasságában és közölte velem, hogy anyától olyat fogok kapni, meg hogy mamáék már elmentek. Aztán amikor hazaértünk, előállított a családi bíróság és ídösanyám azzal a "hányszor mondtam, javulj meg fiam Péter" nézéssel...és szinte megszakadt szívvel annyit kérdezett, hogy mi volt olyan fontos ami miatt úgy döntöttem, hogy nem találkozok a nagyszülőkkel, akik ugye kétszer jönnek egy évben....akkor nekem a nap összes kalandja kiült egy mosoly formájában az arcomra és a következő mondattal próbáltam enyhíteni a kilátásba helyezett nem kis büntetést : "találtunk egy kafa gödröt"
Nem gondoltam volna , hogy akkora pofon lesz belőle....reménykedtem benne, h enyhítő körülmény lesz majd az őszinteségem,....vagy legalább utolsó szó jogán megnézhetem majd a Matula épp soron következő részét....de nem így lett.
2,
Az oviban már vezéregyéniség voltam...de csak a második, mert mindig Tura rúgta a legmagasabbra a piros pöttyös labdát és bizony akkoriban még így mértük fel az erőviszonyokat. Persze másodikként sem maradtam ki a jóból...csak hogy párat megemlítsek: ott voltam a kavics orrbadugdosó versenyen, amin szintén csak 2. lettem, igaz az elsőt a mentő vitte el, ugyanis arra nem gondoltunk, hogy annak a kavicsnak ki is kell majd jönni. Még az a hatalmas nagy átszálló sem segített, amit az óvónőtől kaptunk jutalom gyanánt. Valamint tagja voltam annak a szerencsés kis csoportnak is, amelyik a bejárat melletti bokorba járt Katival punci fogdosás céljából. Ebből volt is egy kis gubanc, amikor a testvérem vitt haza oviból. Gyanútlanul sétálunk a kijárat felé, a tesóm éppen el volt foglalva az aranyhörcsögének vett forgáccsal...amikor egyszer csak kiszól a bokorból egy hang...(az én Tura barátom) ...hogy "Peti!..Gyere puncit fogdosni!" ...na hát mondanom sem kell, hogy olyannyira meglepődtem, mint a Szedmák Bakter az indul a bakterház című könyvben, amikor is a kandúrjuk 9-et fialt. Bizonygattam a tesómnak, hogy nekem teljesen fogalmam sincs ezekről a dolgokról és hogy biztos összekevernek valaki mással, de amikor Tura másodjára már a vezetéknevemet kiabálta...Kati pedig felkuncogott a háttérben, akkor végérvényesen kimerültem a hazugság repertoáromból...ami ögen ritkán fordult elő velem. Na mondjuk a takarítók, azok nagyon szerettek, mert legtöbbször, amikor moziba vitték a többieket, akkor a rosszabbak, vagy hívhatnám magunkat csak "a mag"-nak...szóval nekünk ott kellett maradni a takarítókkal...és akkor meg állítólag olyan jó gyerekek voltunk, hogy néha még ott is lehetett hagyni minket pár percre. Alapvetően az volt a gond, hogy az óvónők sose engedtek meg semmit, ellentétben a takarítókkal....pl beültünk a bejáratnak a bal oldalára eső hatalmas bordó függöny mögé és az élet nagy dolgait vitattuk meg. Egyszer csak nyilt a függöny és Piedónét megszégyenítő gyorsasággal osztott ki 4 pofont az óvónő...a többiek elindultak kifelé, én pedig visszaültem, amikor rám förmedt az óvónő, hogy te miért nem mész kifelé? Amire én csak frappánsan annyit válaszoltam, hogy "megkaptam a pofont! akkor maradhatok!" ...aztán a második saller már jobb belátásra térített a napos meleg idő iránti szeretetemben.
3,
Sose felejtem el az első utamat egyedül az oviba. Emlékszem, hogy a piros Panetta mackóm volt rajtam. Egyébként a házunkat csak egy út választotta el az ovitól...ídösanyám a nyolcadikról nézett szét helyettem, hogy jön-e valami, míg én türelmesen vártam az út szélén...aztán amikor kiabált, hogy "mehetsz" , akkor átrohantam, és eldicsekedtem mindenkinek, hogy én...mostantól....egyedül!!!! Aznap én voltam a legnagyobb hős...a saját szememben mindenféleképpen ...egészen addig, amíg valaki be nem szólt, hogy Orosz Csabi, aki akkor volt nagycsoportos, amikor én középsős voltam..szóval ő már állítólag kiscsoportos korától egyedül jött le oviba...amire én vissza is vágtam, hogy "na jó! de neki nem kellett az úton is átmenni " :)
Mivel jó gyerek voltam, ezért elsőként próbálhattam ki az óvónők egyik leggyengébb büntetési módszerét, az üresasztalt.. Aminek a nevéből már lehetett következtetni a rendeltetésére. Persze azzal nem számoltak a kedves pedagógusok, hogy az embernek vannak barátai is, akik az első szóra odacsempészik a legkafább játékokat. Egyszer azonban valami hiba csúszhatott a számításba, vagy a legjobb barátok betegen voltak, ami ugyan engem nem gátolt meg abban, hogy csináljak valamit, ami miatt az üresasztalhoz kell ülnöm....a hiba csak akkor tudatosult bennem, mikor Józsikát megkértem, hogy csempésszen csak oda nekem valami kafa játékot. Józsi nem kis kommandóval odakúszott hozzám, de ahogy megláttam mi van a kezében, majdnem ledurrantottam neki egy nagy sallert dühömben...hát a dila gyerek egy fakockát hozott oda nekem!!!...azzal meg nem nagyon lehetett már akkor se játszani :)
Az ovi nagy dolog volt....mondjuk a jelemre még most se emlékszem...és nem volt ez másképp akkor sem...csak egy pár kedves történetet mesélnék el: pl amikor Rózsika behozott 2 narancsot és miután az óvónő cikkekre szedte, közölte velünk, hogy aki ad egy puszit Rózsikának, az kap egy cikket. Na! mondtam magamnak...az én részem az ott fog megrohadni a tányéron, de szerintem még sok fiú társam volt ezen a gondolaton...mert azt mondják, hogy csúnya kisgyerek nincs, de Rózsikával kivételt tett a Tekintetes Öregisten. A farsangot is nagyon szerettem...bár egy kicsit unalmas volt, hogy minden fiú cowboy és minden lány királykisasszony, vagy hercegnő volt....bár a kettő között sose értettem a különbséget. Emlékszem, hogy az utolsó évben felvettem az ídösanyám által nem kis munkával műbőrből összevarrt bordó-fehér cowboy kalapot és a hozzá tartozó kiegészítőt, ami egy pisztolytáskában öltött formát...bevágtam a krómozott műanyag hatlövetűt a helyére, ami mellesleg tömve volt a Cuki-Pukiban vásárolt direkt ebbe a típusba kitalált durranó patronnal...és akkor úgy éreztem, hogy senki nem lehet keményebb nálam. Kivágtam a teremajtót...beljebb léptem...majd 3 másodperc alatt oda is lett az összes lelkesedésem....körbenéztem és szomorúan állapítottam meg a következőt: "a facomba!...itt máá megin mindenki káuboj"
4,
Akkor még nagyon olcsó volt minden,a tejporért fizetni se kellett, vagy lehet, hogy kellett volna, de mi csak levettük..... a patron a pisztolyba 2 ft volt a dodzsem egy 20as...ott álltunk lent a haverokkal a dodzsemnél...nem ám úgy ment, hogy megvettük a zsetont, aztán hajrá! Komoly kutatómunka előzött meg minden menetet , hisz ki kellett deríteni, hogy melyik masina a leggyorsabb. Egyébként a rikítós zöld színű 23as számú volt a legjobb. Szóval kutattuk a legjobbat, hogyha esetleg valakinek összejönne üvegpénzből egy 20as, akkor maximális legyen az élvezet. Ment is érte mindig a harc, még vége se volt a menetnek, de már rohantunk be, hogy miénk legyen a 23-as. A város színfoltjai is mindig felvonultak, ha jött a vurstli...nem volt búcsú Huszonegy nélkül...én ugyan nem tudtam, hogy miért volt 21 a neve, de az tuti, hogy nem volt százas. Az volt a mániája, hogy egy üveg rossz pezsgőért büdösre táncolta magát a hangfalak előtt és ez alatt simán egy gyerekmedencényi adagod izzadt maga alá. ...vagy Andriska, akinek a fülre tekeredős egy oldalt biztonsági okokból leukoplaszttal blokkolt szemüvege volt, na ő se volt tiszta fialás. Emlékszem, hogy egyszer Misel barátommal ütköztek dodzsemezés közben, de míg Misel fel volt készülve az ütközésre , Andriska nem annyira....így az ütközés után kis időre eltűnt a kormány alatt...hogy most az olajnyomást ellenőrizte, vagy a kuplungot, nem tudom, de egy dolog biztos...kikászálódott a pedáloktól és utána nagyon udvariasan úriember módjára felállt a dodzsemben és leköpte Miselt...ami további ütközéseket helyezett kilátásba....mi meg úgy nevettünk, hogy kínunkban már a földön fetrengtünk. Na nem volt ám mindig ilyen vidám a vurstlizás...még régebben, talán még 1-2. osztályos lehettem, amikor Bükkábrányban voltunk a rokonoknál, és ott mindig hatalmas búcsú van. Sanyó, az unokatesóm mindig vitt bele a rosszba, persze nem nagyon kellett engem se noszogatni, ha épp légpuskával kellett lövöldözni, vagy a szomszédba átpisálni a kerítésen...szóval igazi jó barátok voltunk és amikor ott volt a búcsú, akkor mi megkaptuk a pénzt, ami kb 100 ft volt és az elherdáltuk mindenféle dologra. Nekem abban az évben nagyon tetszett az Orion űrhajó. Abba ültünk be már sokadjára...még indulás előtt beállítottuk a kart, hogy azonnal emelkedjen, mihelyt elindítják, hisz nem is volt annál keményebb inas az egész búcsúban, aki elsőre ért fel kattanásig...hát mi is emelkdtünk rendesen...még talán elsők is voltunk, de akkor én már éreztem, hogy valami nincs jól has tájékon....Sanyó még vagy kétszer magasságot váltott én meg telefújtam az orion űrhajót...szégyenszemre minden finomság, amit előtte ettünk ebédre, odaveszett és megtöltötte a kis két személyes űrsiklónk vas padlóját, amin néhol a rozsdától már voltak kisebb lyukak. Közben Sanyó elkezdte keresni a nagymamámat, aki éppen vigyázott ránk...és kb 10 méter magasból, mert ugye akkor is fontos volt, hogy mi legyünk a legmagasabban...szóval Sanyó elkezdett ordítani fentről csak diszkréten, hogy "Magdusnénnye!!!! Peti hány" ....és ezt legalább 8-10 szer, hogy mindenki tudja.
Persze nem tarthattak örökké az óvodás évek...és arra is rá kellett jönnünk, hogy nem a szitálthomok a legnagyobb érték a világon. Egyébként a mai napig nem értem meg, hogy minek vetették meg velünk azt a sok felesleges szinespapírt, meg hurkapálcát, meg mindent badarságot...amiről még csak szó sem esett a tanórákon, nem hogy használtuk volna őket. Na mindenesetre, hogy hozzam a formámat már az elsős évzárón is alakítottam egyet. Mint minden jóravaló iskolában , a miénkben is a legjobbak évvégén díjakat kaptak, ami vagy a Tüskevár című könyvben, vagy egy Maci nugát szeletben ki is merült...de elismerés volt és aki kapta, ott viríthatott a Szózat, meg a Himnusz alatt a lépcsőfordulóban, ahol az igazgató is állt. Ott bambulok a többi kiselsőssel...igazából akkor még sem a himnuszt, sem a szózatot nem vágtam és a dicséretre sem voltam felkészülve az éves munkám ismeretében...de egyszer mégiscsak csoda történt...Tóth Péter...hallom a nevem...minden elsüketül körülöttem és már csak a folyosót láttam magam előtt, ami a dicsőséghez vezetett...el is indultam kifelé...egész a lépcső tetejéig jutottam, amikor megláttam a másik oldalról érkező Tóth Pétert, aki 8 éven át kitűnő volt és ezért kapott külön díjat. Ahogy visszafordultam már kaptam is Gizike nénitől az én külön díjamat, a kokit a fejemre, amiért örök bosszút esküdtem a vén banya ellen, hisz mit tudtam még akkor, hogy hogy mennek ezek a dolgok. A szemtanuk szerint állitólag úgy jött utánam a sárkány, mint valami arató gép, csak úgy zúgatott előre a két kisdobos sor között és taszitotta őket maga mögé, mint Egerszegi a vizet ....úgy voltam vele, mint az akadályversennyel másodikban....ott se nagyon vágtam, hogy mi is ennek a dolognak a lényege...csak rohangáltunk a Főtéren, mint a mérgezett egerek, egyik bokortól a másikig, ahol egy tanár mondott nekünk valamit....és nem azért nem tudtam a megfejtést, mert hülye gyerek voltam, hanem mert ott nekem nem szólt senki, hogy ott megfejtés lesz...és azt nekünk kell kitalálni.
Viszont volt valami, ami már akkor is nagy volt...... a szám :)....a bizonyítványomban csak annyi volt évvégén, hogy "nagy a szókincse" ,aztán hogy most ezzel mire akartak utalni a tanárok, a mai napig nem értem.
5,
Rossz voltam én télen-nyáron. Évszak nekem nem számított, bár inkább csak virgoncnak neveztem volna magam, de ezt a szülők biztos megtámadták volna a bíróságon. A téli bajkeverés ott kezdődött, hogy ellopták a szánkónkat a bejárati ajtónk mellől. Mivel a szánkózás kötelező volt télen, így ahhoz hasonlóan, aki a miénket ellopta, én is szert tettem egy szánkóra, de becsületemre váljék, hogy mindig visszavittem a biciklitárolóba, ahonnan elhoztam...amúgy is egy nagy béna vas szánkó volt, nem használta a kutya se. Eléggé meg is jártam vele, mert rajtam nevetett a fél temető domb, amikor először csúsztam vele (és az akkoriban elég nagy csúfos szégyennek számított), mert a rozsda miatt barna csíkot húztam magam után és az igaz barátok már kiabálták is, hogy "Tóthnak beszart a szánkója". A temető domb és az áruház mögötti domb volt a nagy szánkózások színtere.
Ott még úgy udvaroltunk, hogy egy jó nagy hógolyóval fejbe dobtuk a jányokat...hol a kék csősapkásokat, hol a piros kesztyűsöket. Akkor még ez volt az udvarlás...emlékszem T. Gábor osztály társam egyszer úgy megpüfölte P. Andit, hogy szegény lány másnap nem is jött suliba...természetesen meg is történt az osztályfőnök részéről a kikérdezés, ami így zajlott: Gabi! Miért verted meg Andit?....mert szeretem...jött a válasz, amin többen annyira röhögtünk, hogy kaptunk is egy egyest érte.
Akkoriban történhetett, hogy karácsonyra (talán nevelő célzattal) egy könyvet kaptam...kb. 4cm vastag könyv volt...méghozzá a Vinetu. A mai napig nem értem, hogy mit akartak akkor nekem üzenni a családtagok, de abban biztos vagyok, hogy egyikőjük sem gondolta komolyan, hogy én azt majd kiolvasom.
Az iskolás évek piszok gyorsan elteltek, én viszont hű maradtam magamhoz és minden disznóságban benne voltam, ha nem éppen én voltam a főszervezője. A verekedéseket addigra nagyon kitanultam...és becsületemre váljék, hogy mindig az idősebbeket vertem meg...Szegény Hoskó , meg B. Gabi mennyit kapott ! :)
2. osztály közepén elkezdtem szertornázni, aminek nagyon sokat köszönhetek...ez valamennyire elvitte a feles energiákat, de mindig volt egy kis vésztartalék, ha meg kellett püfölni valakit, mondjuk Csorba Bécitől egyszer elég csúfos vereséget szenvedtem egy egész játszótérnyi gyerek előtt...aztán amikor feladtam...és elindultam haza, akkor még visszakiabáltam, hogy majd a hugát jól megverem, amit nem kellett volna, mert utánam rohant és 2:0 :)...meg amúgy is a szomszédunk volt, szóval az nem volt valami bölcs döntés taktikai szempontból. A tanároknak is oda-oda szólogattam...elég sűrűn előfordult, hogy alig maradt lap évvégére az ellenőrzőmben a sok intő meg rovó miatt. Még jó, hogy a szertorna miatt kapott dicséretek valamennyire egyensúlyt tudtak teremteni.
A szüleim valamiért nem akartak meglátni a tetteimben a művészetet meg a jó akaratot...pedig én mindig jó szándékú gyereknek tartottam magam, ezert nem egyszer fordult elő, hogy egy nagy taslással jutalmaztak a beírásért, vagy egy-egy jó tettemért.
Volt pofon bőven,...nem tagadom....bajom nem lett tőle semmi hala istennek, mert nem olyan fából faragtak...de az is biztos, hogy nagy javulást sem okozott a sok nyakleves.
Ha meg nem az iskolában volt valami disznóság, akkor vagy bolond Julcsát bosszantottuk, aki a Csokonai út nagy színfoltja volt, vagy a részeges Balogh Lajost, aki ott aludt mindig az óvoda tövében a felesége nevét skandálva egy pár olyan szó társaságában, amit ide most én inkább le sem írnék...de ha ezek sem voltak ott, akkor jött a cangázás, a foci, vagy a hunyó....de ezek már tényleg csak végső megoldásként szerepeltek az eszköztárban.
Aztán 5. ik osztályban megvolt az első szál cigaretta, ami az utolsóra is sikeredett, azóta sem tudom, hogy kell cigizni és ezzel az állapottal tökéletesen ki is vagyok békülve.
Akkoriban mar pedzegettem én a témát, hogy a jányok....a jányok azok bizony nekem nagyon tudnak tetszeni, viszont a személyiségem szempontjából akkor még olyan faragatlan voltam, hogy volt aki nem átallott nagyképűnek is nevezni...ami akkor piszok mód felháboritott...dehát én is, mint a púpos gyerek...formálódtam, alakulgattam...nagyobb és nagyobb marhaságokat csináltam...amikor egyszer csak jött egy pofon az élettől, ahonnan én számítom az eszem megjövetelét.
6,
Na az történt ugyanis, hogy pár jó képességű barátommal este buszokat dobáltunk...na nem valami nagy kövekkel, csak kis picikkel, hogy szóljon a lemez, de ne okozzon kárt....és itt nekünk meg is állt a tudomány, mert hogy ebből majd valaha rendőrségi ügy lesz???...hát minden eszünkbe jutott volna, de ez soha. Kicsik voltunk még (én hetedikes) és felelőtlenek és meggondolatlanok. Aztán az egyik dobálós estén nekem piszok mód fájt a hasam, ami miatt ki is maradtam aznap a mókából, de szolidaritásból ott voltam a többiekkel...figyelve a helyemre a bandába...egyszer csak szirénák, nínózás és vagy 3 rendőr autó...hát mondanom sem kell, hogy addig sem kellett sok a nagy hascsikarásban, hogy össze ne cifrázzam a nadrágot, de abban a pillanatban, ahogy megjelentek a rendőrök...minden lélekjelenlétemre szükségem volt, hogy nehogy valami csúfság történjen ott velem a többiek szeme láttára.
Na addig meddig okoskodunk a meneküléssel, hogy is csúsztunk a rendőrök markai közül, amikor már csak 20 méter választott el minket egy utca saroktól, hogy végképp eltűnjünk, akkor egy rendőr megszólított minket az út másik oldaláról, ami beindította a futó izmokat elismerve ezzel a bűnösségünk...piszok mód hajráztunk...nem is volt hiba a menekülésbe...de valamilyen megfontolásból azt hittük, hogy a rendőrök feladták...és nem futnak utánunk....mondjuk így is volt, mert a beültek a kocsiba és simán bekerítettek minket.Volt ott minden, falhoz állítás, motozás, bilincselés. Aztán beültettek hármunkat egy kocka zsiguli hátsójába egy ember helyére, mert mellénk még jött egy igazi magyar rendőr típus...szakmunkás bajusz, bili frizura, gyenge tájszólás, meg kellemes testszag. ..pedig akkor még nem voltak ilyen gondok a testületnél. Aztán miután már akkor is jól szervezett volt a rendőri munka...így ahogy voltunk fel kellett menni egy riasztáshoz, ami persze kamu riasztás volt.Lefele elkezdett adatot gyűjteni az egyik matula....Szaki barátomat kérdezték, anyja neve, stb stb. Kiderült , hogy ismerik az anyukáját, mert ő korrepetálta a rendőröket matekból, mert olyan hülyék voltak hozzá. A hiba csak ott volt, hogy amikor visszakérdezett a rendőr, hogy "ő az anyukád??"...akkor Szaki felelőtlenül azt válaszolta, hogy "Igen, ő korrepetálta a rendőröket matekból"...na ezzel piszókmód megszerettette magát a rendőrökkel, csak úgy csapkodták a fejét teli tenyérrel a nagy örömhírre való tekintettel, hogy ilyesforma rokonságra derült fény.Bevittek minket az őrsre...azt azért tudni kell, hogy Szaki a jó barátság kialakulása után megjegyezte, hogy ő már nem érzi a lábát, mert valahol az én fenekem, meg az Ákos térde között volt...és akkor a mi vidéki Matulánk előtte a jól ismert régi rendőr viccet, hogy "akkor szagold az enyémet"...amin persze utána jót kacagott. Akkor tudatosult bennünk, hogy nem lehetünk akkora bajban, ha egy ilyen embert osztottak be mellénk kísérőnek.Hát bent engem húzhattak ki a tombolán, vagy már akkor se volt elég ember, mert Ákost is meg Szakit is úgy megpüfölték a rendőrök telefonkönyvvel, hogy egy évig azt emlegették...én meg nem kaptam semmit. Na mondjuk értem érkezett meg jó apám először....barna bőr kabát, autós táska, farmer, meg a terep színű camping bicikli. Hát aznap nem ő volt a legbüszkébb szülő, az máá hótziher :)
7,
Na de ezt is túl éltük komolyabb depresszió nélkül...és jött a nyolcadik év, amikor is történtek ugyan jó dolgok, de a szüleim az előző évek eseményeiből merítve nem nagyon tudtak örülni még egy országos torna versenyen elért első helyezésnek sem. Azért történtek csuda dolgok akkoriban, volt nekem barátnőm is, akinek olyan kis büdös volt a szája, hogy én az akkoriban piacvezető mentolos cukorka , a WICK segítségével védekeztem ez ellen úgy, hogy megfázást színlelve bevettem egyet és hogy ne csak nekem legyen mentolos a száj ízem, ezért neki is mindig adtam egyet....így ment egy darabig a kapcsolatunk....szakításról szó sem lehetett...a szükség nagy úr volt már akkor is...aztán csak vége lett valahogy. 8.ik évvégén megvolt az első OKé diszkóm...ami akkoriban a Barcikán az egyik ha nem az egyetlen fiatal diszkó volt. Előtte piszok mód ellenkeztem a diszkóval...Én???...soha!!!!...aztán minden héten már csak a pénteket vártam, hogy menjünk már.Mindig összekuporgattam a kaja pénzből, meg innen-onnan a belépőre...és néha még egy pohár borra is jutott, ami akkoriban még megtette a magáét. Az oké diszkó egy nagy állatkert volt valójában...mindenki kemény volt, senkire nem lehetett még ránézni se, mert egyből ütött...láttam én ott mindent: verekedést, berúgást, fekve hányást, csókolózást, tipi-tapit, szakítást, csókot könnyet....természetesen ezek közül elég sokat én magam is átéltem :) Akkor nem nagyon láttunk még túl a következő hét pénteken.Ott ismerkedtem meg az első igazi barátnőmmel is aki végigkisérte a tanuló éveimet, hol az én oldalamon, hol a másik barátja oldalán.
8,
A lustaságomnak köszönhetően felvételt nyertem egy szakképző iskolába, ahol élelmiszer -és vegyiáru kereskedőt próbáltak volna meg belőlem faragni.Mivel jó gyerek voltam nanáá, hogy egyből az első padsorban kötöttem ki két másik inas mellett, akiket addig még nem ismertem, de első ránézésre nem sok jót néztem ki belőlük, szóval tökéletesen meg voltam elégedve a helyemmel. Peti és Gabi feledhetetlen perceket okoztak nekem a hátralévő 3 tanévben. Gabi azzal a hihetetlen semmit tudással, amit Peti meg mással....ő inkább...nyers volt. Gabinak, akit később már csak Pasztinak hívtunk....na neki az istennek nem akartak összejönni ezek a puskázós jelenetek, mert az egyértelmű volt, hogy az anyagot sosem tudta. Egyszer ugyan megpróbált meríteni a tévében látottakból..de akkor sem járt nagy sikerrel. Történt ugyanis, hogy Sztálinból kellett felelnie és amikor kiment az osztály elé azt gondolta, hogy az HBO-n akkoriban naponta 500x lement Sztálin "a film" ajánló szövege itt is elég lesz...nagy büszkén neki is kezdett és ezt mondta : "Sztálin egy véres kezű diktátor volt"....kis szünet után a tanár akkora egyest vágott be neki, hogy alig tudta rázárni a naplót és ez bizony hetente előfordult.Aztán elfelejtette, hogy az első padsorban nincs lefedve az eleje a padnak...és csak egy sima asztallap van, de az is jó magasan...így amikor a tanár megkérdezte tőle, hogy "Paszti!! ugye nem puskázol?!" ..egyből rávágta teljesen ártatlan tekintettel, hogy nem, mert ő most tanult, holott a tanár tökéletesen látta az ölében lévő nyitott tankönyvet és füzetet. Mondjuk Paszti csinált már olyat is, hogy kipuskázott mindent, a tanár se vette észre és mégis csak 2-es lett a dolgozata.
Persze voltak még más színfoltjai az osztálynak, csak hogy mást ne említsek K. Kriszti, aki nemrégiben jelölt iwiw-en ismerősnek. Akkor tudatosult bennem, hogy az idő piszok nagyokat harap az emberbe....és hogy a természet is elbánhat vele kegyetlenül....Na K.Krisztit se az idő, se a természet nem kímélte...de még egy olyan képet is rakott fel iwiwre, amihez először hátra kellett dőlnöm, hogy rájöjjek, mi van rajta....hát ő volt az. Egy fehér bőrű lányt kell elképzelni hatalmas metsző fogakkal és olyan tokával, mintha egy kiló zsírszalonnát ragasztottak volna az álla alá....mindez egy alulról fényképezett túl exponált képen. Persze elég szemét dolog valakit amiatt csúfolni, ahogy most kinéz. Félreértés ne essék...én sem vagyok egy Alan Delon...de vak se, hogy egy ilyen képet rakjak fel magamról. Na sebaj...ott marad az ismerősnek jelöltek között, ....hátha húzza addig, mint Alo evera Zoli...aki június 26.án volt egy éve, hogy ismerősnek jelölt....a másik nagy színfolt B. Tomi...aki úgy beszélt, hogy nagyobb szárazság idején csak ki kellett volna vinni a földekre és máris meg lett volna oldva az öntözés.Ha jobban meggondolom, akkor a szakmunkás években nem is csináltam semmi égbekiáltó disznóságot, vagy csak nem kaptak rajta. Az első tanév után diszkót váltottunk, mert ugyan még mindig mi voltunk a legkeményebbek az Oké diszkóban, de az is igaz, hogy már nem járt oda senki...így átpártoltunk az Irinyi klubba, ami egy rossz pincehelyiség volt lambériával, meg a fehér alapon fekete foltos linóleummal...egyszóval úri helynek bizonyult az Oké diszkó után.
9,
Szóval ott aztán volt minden, a büdös táncostól kezdve a hányó lányon keresztül a bunyókon át minden.
Az első, a büdös táncos kb 4 négyzet métert igényelt a bevezetőjéhez, aztán ez bővült, ahogy a DJ kevert...általában a 3.-4. számnál csapott meg minket a szaga...a szerencsésebbje egy-két izzadság cseppet is kapott a képébe. A 10. szám végén pedig büszkén vonult ki az udvarra kispatakot hagyva maga után. Szerintem az 'Állítsátok meg Terézanyut'-ból a táncjelentben szereplő ízadt táncos, aki mással táncol, de mégis magával...na azt az inast tökéletesen róla formázták....mondjuk nem tudom, hogy az is büdös volt-e. Szóval az ő kivonulásának az volt az oka, hogy jöttek a RAP számok, ami azt vonta maga után, hogy hiába akart volna bárki táncolni...nem lehetett, mert a barcikai hipp-hopp boy-ok elfoglalták az egész táncteret....és már ment is a háton pörgés, meg a tigris bukfenc, szaltó stb...mindez azon a linón, amit mi előtte gondosan fellocsoltunk valami Coca cola termékkel ...csak hogy jobban tapadjon és hogy nehogy megcsússzanak azok a tehetséges fiatalok. Arról mi már nem tehettünk, hogy azok a fránya hipp-hopp gengszterek mindig fehérben jöttek, mert az világított jól az UV-ben, így aztán néha olyan csuda nonfiguratív népimotívumokat megszégyenítő alakzatok keletkeztek a hátukon egy-egy hátonpörgés után, hogy Kisjankó Bori is csudájára járt volna. Emlékszem egyszer az egyik barátomra rátámadt az egyik legkeményebb roma harcos, aki meg tudta rúgni az ajtófélfát, de komolyabb kárt nem okozott, mert tudta , hogy a srác testvére a barcikai Skinhead társadalom legtöbb babérral rendelkező ,tiszteletbeli tagja. Lett is baj, amikor megjelent a Bigbrother, bár nem cifrázta sokáig a dolgot, csak előtűnt a diszkó füstjéből és a pár liter fröccs után pillanatok alatt józanul felmérve a terepet kiütötte a roma harcost egy jól irányzott valamilyen egyenessel.A srác kiszaladt, mint egy ovis, akinek beomlasztották a homok alagútját és azt kiabálta egy bokrot ütve-verve, hogy őt nem ütheti meg semmi...piszok hamar elmosolyodott mindenki ezen a dolgon, hisz láthatóan túl volt egy nagy állason...aztán amikor beszólt valakinek, hogy "a bokor nem üt vissza" ....akkor aztán kitört a nevetés és a roma harcos megtört.
